Haláltánc

Nagyon jó kedve volt ma. Már-már ragyogott a fény
karcosan kopott, filléres, ósdi szemüvegén.
Hangosan üvöltött a rock pedig nem szerette:
ütemre hajlongott, szinte rángott szikár teste.
Szakadt, repedt a sok csont, ömlött és spriccelt a vér,
hiába vigyázott, most már a fal sem volt fehér.
A vágódeszka mellett hová besütött a nap,
zománcozott öreg kádban békésen forrt a sav.
Két nagyobb láb és aprócska, reménytelen kezek:
egy asszony feküdt ott és két haszontalan gyerek.
Tán feje sem volt már, mikor derékon kapta őt:
mókásan billegtek együtt, akár a szeretők.
A macskát se haragból dobta ki, pákosztos volt
nagyon: színe rőtvörös, rút lelkén fekete folt.
Tudta, hogy nem kéne mégis búcsúcsókot hintett
és nem zavarta ebben az üveges tekintet.
Elcsendesült. Kezét nézte, hogy mitől is ragad
és megnyugodott: még sosem volt ennyire szabad.
Képek
A nyugalom megzavarására alkalmas képek rejtőznek az avatárok alatt. Ezek a vers hangulatához igazodó, fülledten erotikus, helyenként pornográf és többnyire érdekes fotók vagy fotómontázsok. A weblap gondolatával egy időben születtek.
Csak akkor kattints a képre, ha már elmúltál 18 éves és nem riaszt az esetlegesen bizarr látvány!

Visszatekintés
Pár szó a vers keletkezéséről
A krimi és a horror műfaja elég távol esik a lírától, a verstől. Ráadásul kevés kísérletről hallottam eddig, ahol a horrolíra megteremtését célozták volna meg az alkotók. Én sem céloztam csak lőttem. Szerintem világunkat a tragédiák és az őrültek uralják és én sem vagyok kivétel. A "boldogan éltek, míg meg nem haltak" csupán elméleti és mesebeli lehetőség. "A cél halál, az élet küzdelem, / S az ember célja e küzdés maga." Vannak, akik túl hamar célba jutnak. Vannak, akik hatalmasat küzdenek ezért és közben néha-néha boldognak érzik magukat. Egy kis részük valóban az, de valljuk be: a Paradicsom rendkívül unalmas hely és a boldogság hosszútávon fárasztó dolog. Aki élni akar, annak küzdenie kell, hiszen végül csak az fogja boldoggá tenni, amit saját erejéből elért.